AZ UTOLSÓ ÉGŐ FÉNY

Mély különbség van a túlélés és a talpon maradás között. A túlélés ösztön. A talpon maradás választás. Sokáig azt hittem, az élet eredmények kérdése. Aztán jöttek a próbatételek, és felfedeztem, hogy mindenekelőtt kitartás kérdése – erkölcsi, érzelmi, emberi kitartásé. Vannak évek, amelyek nem azt kérdezik, mit kívánsz. Azt kérdezik, mit bírsz elviselni.

Megtanultam, hogy minden ember rendelkezik egy elképzelt törésponttal – és az élet, szokásos iróniájával, úgy dönt, hogy ellenőrzi ezt. Gyakran felfedezzük, hogy ellenállóbbak vagyunk, mint hittük. Nem erősebbek. Ellenállóbbak. Az erő a hősöké. Az ellenállás a hétköznapi embereké, akik reggel felkelnek és tovább mennek, mert valaki számít rájuk.

Van egy pont, ahol abbahagyod azt kérdezni, miért történik ez éppen velem, és elkezded kérdezni, mit kell most tennem. Amikor ez az átalakulás bekövetkezik, a szenvedés nem tűnik el, de elveszíti a főszerepet. A színpadot ismét a cselekvés, a jelen, a következő lépés foglalja el.

Ma bizalmatlan vagyok a tökéletes elbeszélésekkel, azokkal a férfiakkal szemben, akik azt állítják, sosem voltak kétségeik. A sebhelyek nem az erő ellentétei. A létezésének bizonyítékai. Végős soron minden létezést egyetlen kérdés ítél meg: nem az, milyen magasra másztál, hanem az, mi maradt, amikor mindent mást elvettek tőled. Még mindig itt vagyok. Még mindig talpon.