GILLETTE: A HÁRMAS ÉVE – 2. FELVONÁS

Annyi minden történik egy életben, egyszerre, hogy a felejtés természetessé válik – az érzelmekre nem emlékszünk, azokat a pillanatban éljük meg. A tények megmaradnak az emlékezetben.

Május 29-én reggel megjelentem a Reggio Calabria-i Kereskedelmi Kamara második emeletén. 28 éves voltam. Egy nő fogadott, bemutatkozott mint az elnök titkárnője, és közölte, hogy a bejárat lent van – valószínűleg eltévedtem.

Valójában a kereskedelmi ügynökök testületének tanácstagjaként hívtak ide. Itt a távirat.

Lássuk csak: Frega Ferdinando úr, behívva május 29-re, 9:30-ra – de itt biztosan tévedés történt. Talán egy másik Fregára gondoltak. Talán az apjára. Ön túl fiatal. Ez csak tévedés lehet. A személyijét, kérem.

Ellenőrizte, és tíz perccel később magával az elnökkel tért vissza, aki szívélyesen üdvözölt – az olasz ügynöki testület legfiatalabb tanácstagját.

A titkárnő úgy nézett rám, ahogy egy sebzett bölényre néz az ember, amely még nem pusztult el, és nem tudja, hová sújtson először. Amikor magához tért: Frega úr, bocsásson meg – mivel is foglalkozik pontosan?

Köszönöm az „urat”, de csak a középiskolát végeztem el, érettségi nélkül. Borotvapengét árulok – kiskereskedelemben, még nem is nagyban. Azt mondták, még nem állok készen.

Akkor miért nevezték ki ide, és ki nevezte ki?

Én is feltettem magamnak ugyanezt a kérdést. Egy kollégám, akivel 2000 évvel ezelőtt dolgoztam együtt, szeret ilyen tréfákat űzni velem. Soha nem kérdezem, miért.

Várjon csak – Ön a Confcommercio Italia országos testületében is benne van. Az is tőlük jött. És csak Gillette-pengéket árul?

Igen, asszonyom. Csak kiskereskedelemben. Bár képzelje el, ha egy nap gyártanám és nagyban árulnám őket, egy nagyobb területen. Akkor mi történne?

Megkérdezzük a 2000 évvel ezelőtti kollégáját?

Ahahahahah.

Kezdődik az ülés. Tizenketten vagyunk. Megválasztják az elnököt, a titkárt, a tanácstagokat, a pénztárnokot – és marad egy szerep, mindenki engem néz: sajtófelelős.

Visszautasítom. Sosem voltam jó benne.