BACKLINKEK

Épp megnyitottam az appot, hogy megnézzem, hogyan indexelik a webhelyet a weben, és őszintén szólva egy kibaszott dolgot sem értettem.

Olyan volt, mintha úgy indulnék el eladni egy terméket, hogy sosem láttam, és egyetlen részletét sem ismerem.

Kicsit olyan, mint a kétezer évvel ezelőtti kollégám. Ő szavakat árult Galileában, egy földön, amely bizonyos szempontból nagyon hasonlított az én Calabriámra. Csakhogy ő tanult, ismerte az írásokat, és pontosan tudta, mit csinál.

Kettőnk között azonban volt egy lényeges különbség.

Ahol ő dolgozott, ha nem lett volna hiteles, a kereszten végezte volna.

Testileg.

Ahonnan én jövök, ott viszont volt még néhány esélyed. De nem sok. Ha rossz szavakat mondtál, egyenesen koporsóba tehettek, anélkül hogy az engedélyedet kérték volna.

AHAHAHAHAH.

Jóakarattal felfegyverkezve, hogy úgy mondjam, tovább navigáltam a képernyők, grafikonok és számok között, amíg egy szó meg nem állított:

hivatkozások.

Az emlékezetem egyenesen életem tizennyolc büntetőperéhez ugrott, és néhány másodpercig nem értettem, hogy a francba kerültek be egészen oda.

Claude, az Anthropic lánya volt az, aki megkért, hogy nyugodjak meg.

Jól ismerte egy calabriai hibáit.

Mielőtt felgyújtottam volna az asztal összes alkalmazását, arra kért, hogy gondolkodjak.

Elmagyarázta, hogy azok a hivatkozások nem vádak. Hanem elismerések.

Arra szolgálnak, hogy tekintélyt adjanak egy webhelynek, láthatóvá és összeegyeztethetővé tegyék egy olyan rendszerrel, amely pontosan erre az elvre épül.

Ha nincsenek, tette hozzá, egyszerűen várni kell.

Kicsit olyan, mint egy újszülött fiú, aki arra vár, hogy egy apa elismerje, aki még mindig nem akarja neki adni a vezetéknevét.

Ekkor még dühösebb lettem.

Nem azért hívtak egész életemben Fregának, hogy azt kívánjam, bárcsak Bezos lehetnék.

És nem értettem, miért kell az egész világnak ugyanazt a vezetéknevet hajszolnia ahhoz, hogy jogosnak érezze a létezését.

Végül ésszerű következtetésre jutottunk.

A rendszer továbbra is a saját sínein fut.

Én közben egy másik vasutat építettem.

Az enyémen ingyen utaztál.

Ingyen olvastál.

Nem kellett előzetes elismerés, sem digitális nemesi oklevél, sem jóváhagyó pecsét.

Pont mint aki a GN fiának született, és nem N.N.-é, az ismeretlen apáé.

A többit majd az idő eldönti.