GILLETTE: A MEGLEPETÉSEM

Épp megérkeztem a klinikára, ahol a lányom a mozgásrehabilitációját végzi, egyike azoknak a pillanatoknak, amelyeket soha senkire nem bízol, ott lenni azt jelenti, hogy benne vagy a problémában, és nem egy baseballmeccs nézője vagy.

Leültem az olyanoknak fenntartott helyre, mint én, egy kis asztalhoz egyetlen székkel, mindenkitől távol, de a pillantásaiktól nem.

Épp amikor azt hittem, biztosítottam a helyemet, egy közeli asztaltól a sziesztájuk és cigarettájuk közepén tartó betegek odahívtak, hogy tartsak nekik társaságot, és habozás nélkül egyértelművé tették, hogy örülnek a jelenlétemnek.

Közülük csak egy tudta, hogy írok, és amikor kettesben voltunk, Gillette úrnak szólított, széles, elégedett mosolyt pazarolva rám, én pedig megszidtam érte, mert mást nem tehettem.

Egy olyan földön voltunk, Calabriában, ahol akár el is rabolhattak volna, a 60-as és 90-es évek között a legnagyobb és legjövedelmezőbb váltságdíjas emberrablások hazájában, nyolcjegyű összegekkel. Itt nem voltak szöktetések, azok más vidékekhez, más földekhez, más kultúrákhoz tartoztak, ahol a szerelem szót arra használták, hogy motiváljanak és igazoljanak, később pedig, hogy megbocsássanak, mert itt senki sem ment el előzetes megállapodás nélkül, nem Cincinnatiben voltunk.

Volt ott egy 65 éves professzor és egy 34 éves tanár, mindketten fogyatékkal élők, mindketten kerekesszékben, akik egymás között geometriáról és ókori nyelvekről beszélgettek, olyan emberek magabiztosságával, akik egész életükben tanítottak. Én maradtam a hallgató, a nem fizető néző.

Amikor befejezték, mindketten felém fordultak, és azt mondták: elnézést, de ön mivel foglalkozik?

Én pedig mosolyogva azt feleltem: én írom azokat a könyveket, amelyekből az önökhöz hasonló professzorok tanulnak, és őszintén remélem, hogy sikerül jó tanárnak lenniük.

Elhallgattak, de ahogy távolodtam, azt mondtam: ja, majdnem elfelejtettem.

Az abszolút tökéletes geometriai alakzat nem a négyzet, ahogy önök mindketten lealacsonyodva vitatták, hanem a háromszög, mintha két vagy több háromszög összege négyzetet adna, és egy bizonyos Püthagorasz is épített néhány tételt, bár nem emlékszem, hányat publikált, csak azt tudom, hogy elég sokat csinált.

És még valami: a nyelvi alap, amely lehetővé tette az emberiség fejlődését, nem a latin, ahogy önök ostobán állították, azoknak a szegény bolondoknak csak 2000 szavuk volt, aztán jöttek a görögök, akik 8000-et hoztak, és megszülték a filozófiát, azt, amely lehetővé teszi, hogy azt gondoljuk, egy nap jobbak leszünk.

És belegondolni, hogy az ábécé „J” betűje nem olasz, mégis mindig alapvető volt annyi identitás számára. Gondolj csak JAVE-ra, aztán JÉZUSRA, aztán Julianára, a Gillette vezérigazgatójára, aztán Jejurikarra, a P&G elnökére, és aztán gondolj bele, hogy az én nevem Frega, F-fel, mert a J túlságosan nehézkes lett volna nekem, olyan meglepetés, amelyhez sosem szoktam volna hozzá.