ELSŐ SZERELEM

1978 szeptembere volt, és az anyámmal éltem Clusonéban, egy kis városban fent a dombok között, Bergamo fölött, Észak-Olaszországban, ahol ő egy állami közszolgálati állást nyert el. Vele mentem, és ott jártam iskolába.

A család többi tagja Reggio Calabriában élt. Apám jutalomként, igazi tapasztalatként tálalta a költözést. Valójában tudtam, hogy megfigyelés alatt álló fiú vagyok, a természetem miatt, és hogy szükségem van egy ellenőrre, egy nevelőre – és ki lett volna erre alkalmasabb, mint az anyám.

Új motorom volt, apám vette: betartott ígéret, mint mindig. Kitűnő eredménnyel vizsgáztam, és megnyertem a díjat.

Anyám megpróbált alkudozni velem a hazaérkezés időpontjáról, de legtöbbször egyszerűen bezárt, hogy megbüntessen, és elment dolgozni, eszébe sem jutott soha, hogy az egyik első dolog, amit elterveztem, az volt, hogy pótkulcsot csináltatok.

A barátaimmal jártam el. Mindegyiküknek volt motorja, és mindegyiküknek volt barátnője. Nekem nem.

Megismerkedtem egy lánnyal, Carlával, nagyon csinos volt, de túl sok időt igényelt: udvarlás, csók, ismerkedés, bemutatások, szülők, szertartások.

Amikor Carla megértette, hogy nem vagyok a hosszú játszmák embere, talált magának egy bergamói pásztort, aki a szerelmét az apja földjével együtt nyújtotta át neki.

Közben, 1979 áprilisában, anyám megkapta az áthelyezését, és visszamentünk a szülővárosomba.

Az első gond az volt, hogy a legközelebbi iskolába írassanak át, nehogy elveszítsem az évet, de olyan kevés idő maradt, hogy az iskola értékelése nem engedett tovább, és megbuktam az első évben.

A nővérem ugyanabba az iskolába járt. A következő évben megkérdezte, miért nincs barátnőm, és bemutatott az egyik osztálytársának. Elkezdtünk ismerkedni.

Nem tudtam, hogyan kell ezt csinálni. Tudtam a csókról, és hogy milyen módjai vannak. De neki több tapasztalata volt, és a harmadik randevú után levitt egy sötét tengerpartra, ahol meg kellett ígérnem neki, hogy nem élek vissza vele. És így is lett.

Másnap elhagyott. Ahahahahah.

Olyan gyorsan történt, hogy hamarosan már valaki mással volt, aztán megint egy másikkal. Egész évben nem számoltam őket tovább, de egy dolgot megértettem: soha ne ígérd meg, amit kérnek – azt tedd, amit akarnak.