WILKINSON ASSZONY – AZ ACÉLHÖLGY

Ha akadt néhány szabad nap, vagy a nyári szünetben, apám mindig magával vitt az ügyfeleihez. Mindig kedves, vendégszerető emberek voltak, és én annyit ettem, amennyit csak bírtam.

Emlékszem egy különleges alkalomra, amikor elvittek minket egy kávézóba kávézni. Megkérdezték, mit kérek.

„Egy körtelevet kérek.”

A pultos egy kis üveget nyújtott felém.

Néhány másodperc alatt megittam, aztán vártam a körtelevemet.

A szemem már rátapadt a pult mögötti egyliteres üvegre.

Az ügyfél először azt hitte, viccelek.

Aztán úgy döntött, teljesíti a kívánságomat.

A végére teljesen elképedt.

Ugyanazon a héten apám több olyan ügyfelet is felkeresett, akiknek üzleti életük valamelyik pontján gondjuk volt azzal, hogy Gillette-termékekhez jussanak. Abban a hitben, hogy a vásárlók úgysem veszik észre, inkább Wilkinson-termékeket kezdtek venni.

A tévedés érthető volt.

Végül is a Wilkinson is árult pengéket és borotvarendszereket.

A baj akkor jött, amikor a vásárlók Wilkinson-utántöltőt vettek, és tíz perc múlva visszamentek a boltba, mert a borotvájukat nem lehetett ahhoz a rendszerhez illeszteni.

Egyszerűen megismételték ugyanazt a kérést:

„Gillette-et.”

Néhány kereskedő annyira elkeseredett, hogy még azzal is megpróbálkozott, hogy a Wilkinson-termékeket egyenesen a Gillette milánói központjába küldje vissza.

Az ügyet apámra bízták.

És akkor láttam őt munka közben.

Az első, aki elismerte a Wilkinson minőségét, maga apám volt.

Nyíltan kimondta, hogy a Wilkinson kiváló termékeket gyárt: igazi acél, éles és tartós, gyakran tovább bírja az átlagnál.

Aztán kitalálta azt, amit később Frega-ajánlatnak neveztek.

„Vegyél öt Gillette-terméket, tetszés szerint vegyesen, és a kereskedő ajándékba ad egy csomag hagyományos Wilkinson-pengét – azt, amelyiken a keresztbe tett kardok vannak.”

Az ötlet tökéletesen bevált.

A kereskedő kiürítette a raktárból a régi készletet.

A kereskedő készpénzhez jutott.

A kereskedő megoldott egy készletgondot.

És Wilkinson nénit továbbra is forgalmazták.

Egy nap megkérdeztem apámat, miért csinálja.

„Mi hasznod abból, hogy segítesz nekik?” – kérdeztem.

Elmosolyodott.

„Nando, ezt jegyezd meg:

reggel mindenkinek felkel a nap.”