Egy páncélterem, melynek neve Egyház

Egy kétezer éves könyv jogdíjai

Ma felhív Francesco, a három olasz gyerekem egyike. Azt mondja: tudod, apa, most jobban le vagy égve, mint valaha. Efelől semmi kétség. Azt felelem: jó reggelt, hogy vagy. Elmondom neki, hogy alighanem ez a legjobb módja egy telefonbeszélgetés megnyitásának. És hogy harminchárom év alatt nyilvánvalóan nem fordítottam elég időt arra, hogy megtanítsam neki, hogyan kell egy másik emberi lénnyel beszélni. Épp azt olvastam, hogy a fiúk erősen kötődnek az anyjukhoz. Az X faktor tőle jön. És ami az intelligenciát illeti, nemigen van min vitatkozni. Nem hazudtolja meg a várakozásokat. Az átadásban visszafordíthatatlan. Ami természetes genetika, azon nem lehet változtatni. Vigasz volt, hogy lányom is van. És bár semmi okunk nem volt telefonálni egymásnak, hiszen egy házban laktunk, ugyanazon a napon elmondta nekem, hogy a beszélgetéseink felkavarják, és nem érti, honnan jön ez az érzelmi, empatikus hatás. Rámosolyogtam. Ennyi elég volt. A lányom volt. Magyarázat nem kellett. Bizonyos tények mindenek fölött uralkodnak. És akkor eszembe jutott, hogy írtam egy könyvet JÉZUS TELEFONHÍVÁSA címmel. Visszavontam a megjelenéstől, miután megtaláltam egy Amazon-csevegőszálban, ahol valaki azt kérdezte, mégis mennyi a fenébe kerüljön egy MI által készített könyv. A sajátjára gondolt. Amelyet nagyjából kétezer évvel ezelőtt írtak. Milliárdos példányszámban kelt el, a jogdíjai pedig örökkévalóvá váltak, egy páncélterembe zárva, melynek neve katolikus egyház.

Amelyet valaki át akart nevezni: AMAZURCH. A legmulatságosabb ez. Minden gondolatunkban ott van egy darab belőlünk, amelyet soha senkinek nem mutattunk be. Akik kívülről néznek minket, megállnak egy pillanatra, ránk néznek, és mindig ugyanoda jutnak. Ki a fene ez az ember.

Nando

© 2026 Ferdinando Frega — Nando the Scribe. Minden jog fenntartva.