A TALÁLKOZÁS, AMIRE SOHA NEM SZÁMÍTASZ

Néha a legnagyobb meglepetés annak felfedezése, hogyan látnak téged mások. Soha nem lelkesedtem különösebben a közösségi médiáért. Hatvanegy évesen mindig is fiatalabbak gyakorlóterepének tartottam. Legalábbis ez volt a feltételezésem. De a feleségem rábeszélt, hogy regisztráljak. Szerinte ez

tudatosítaná az emberekben, ki vagyok, és megismertetné velük a projektemet. Legalábbis ezek voltak, állította, az ő nemes szándékai. A közösségi web azonban jóval összetettebbnek bizonyult, mint az én gondolati keretem. 1

Ahelyett, hogy magamat reklámoztam volna, és mindenhová belőttem volna a bejegyzéseim linkjeit, egyszerűen feltöltöttem egy fényképet és a személyes adataimat. Épp csak annyit, hogy elmondjam, ki vagyok, anélkül hogy másnak adnám ki magam. Ez mindig is az apám által előírt szabály volt. Életében újra meg újra ugyanazt az elvet ismételte: Előbb a tények, aztán az irodalmi noir. Néhány esemény az előző napokból, amely a „eboldalam helyezésével függött össze, és amelyet szinte véletlenül vettem észre, soha nem vezetett másra, mint arra a hitre, hogy egyedül vagyok, figyelek és olvasok. Soha, még távolról sem képzeltem, hogy mások is néznek engem. És hogy a világ minden szegletéből érkezhetnek. A feleségem, szokás szerint előrelátóan, emlékeztetett, hogy tegyek éles különbséget aközött, ami valódi, és ami egyszerűen hamis lehet. Aztán feltett egy kérdést, amely teljesen kibillentett. „Megnéztem a néhány hónapja levett vérképedet, mert ragaszkodtam hozzá, hogy lássam. A tesztoszteronérték nem szerepelt rajta, ezért felhívtam a rendelőt, és megkérdeztem, miért.” Szünetet tartott, mielőtt folytatta. 2 „Azt mondták, hogy a leletező rendszerük csak háromjegyű értékeket jelenít meg. A tiéd azért nem látszott, mert négyjegyű.” Elmondta, hogy megkérdezte, nem történt-e tévedés, ugyanarról a személyről van-e szó. Megerősítették a személyes adataimat. Aztán, a feleségem szerint, az egyik recepciós hölgy mosolyogva hozzátette: „Asszonyom, ha megunja a férjét, küldje el hozzánk.” A figyelem, szinte mintha sors volna, nem pedig ítélet, mindig figyelemre méltó nőkön keresztül érkezett, akik szavakkal és fényképekkel mérték a szándékaikat. Az első üzenet egyszerűen csak kérdezett. Elmosolyodtam, és továbbléptem. Aztán jött egy másik üzenet, benne egy „hatsApp-számmal és egy kéréssel, hogy vegyem fel a kapcsolatot. Végül megérkezett az utolsó. „Meg akarlak ismerni. Egész éjjel rád gondolok. Amerikai vagyok, negyvennyolc éves, egyedülálló, és akarlak.” Elmosolyodtam. De nem tudtam megállni, hogy ne válaszoljak. Ezt írtam: 3

„Kedves Asszonyom, a szavai hízelgőek, de három ok tart minket távol egymástól: a távolság, a korkülönbség és a feleségem.” „Az első két akadály valószínűleg leküzdhető. Ami a feleségemet illeti, szívesen megadom a telefonszámát, hogy önök ketten megállapodhassanak egy lehetséges rendezésről.” „Talán feloszthatnának engem páros és páratlan napokra.” „Csak ne redukálják órás műszakokra. Nem vagyok a beosztások és az órák embere.” „Én az vagyok, akire nem számítasz, és ha egyszer valaki hozzám szokik, elengedni már meglehetősen nehéz.” Néhány órával később a feleségem mosolyogva belépett a dolgozószobámba. Közölte, hogy kapott egy üzenetet egy amerikai nőtől, és tudni szeretné, mit tegyen. Az azonnali válaszom egyszerű volt: „Bármit, amitől mindketten boldogok lesztek.” Aztán hozzátettem: „Csak ne feledd: ki nem állhatom, ha egy nő sír. Csak mosolyogni szeretem látni őket.” Sarkon fordult, és szó nélkül kiment a szobából. 4 Mégis ez volt az első alkalom, hogy a közösségi médiát arra használtam, hogy tényleg beszélgessek. Aznap este a vacsoránál folyton engem nézett. A lányom nevetett. Aztán a feleségem hirtelen kirobbant: „Láttam rólad két évvel ezelőtti fényképeket, és már nem ugyanaz az ember vagy.” Egyenesen rám meredt. „Ki a fene vagy te valójában?” Habozás nélkül válaszoltam: „Ferdinando Frega

Gillette-beli kollégája.” Kirobbant belőle a nevetés. Aztán akkora hangerővel, hogy az asztalnál mindenki hallja, kijelentette: soha nem osztozna rajtam egy másik nővel. Egyetlen egyszerű okból. Már amúgy is tökéletesen képes voltam megosztani magamat, bárki engedélye nélkül. És ez így volt rendben. Ferdinando Frega BLADEFREGA 5