AMIT A P&G-TŐL SZERETNÉK

Nem vagyok szent. Ezért ennek a történetnek a gyújtópontjával kezdem.

Minden nap másik nőt szeretnék. Nem a szex miatt – a nőknek, ahogy a tudomány megerősítette, nincs rá szükségük. Amit szeretnék, az a végtelen tudásához való hozzáférés. A női világ ismeretlen része. Az, amely intuícióból és ösztönből áll.

A szokásos három perc, amely a férfiaké, a kiürülés pillanata marad. És a gyakorlatban ritkán tudod, mi a valódi ára. Egy pillanatot kielégítenek, és egy életet tesznek tönkre. Semmit sem építenek.

De csak ő – csak egy nő – tud minket jobbá tenni.

Egyszerre egy embert szeretni, intenzíven, egyedülállóan, mintha utoljára tennéd – ez olyan, mint megnyerni a lottót, és egy pillanatra elhinni, hogy végre megértetted, mit jelent gazdagnak lenni. Aztán minden szertefoszlik.

A szerelemnek ilyen hatása van. Soha nem örök. Fejlődik. Nem erősödik – javul, elmozdul, változtatja a teljesítményét, mint egy részvény minden negyedévben. Mint az a vállalat, ahová az anyámat egy életre bezárták: a P&G.

Ez a szerző semmit sem kér, csak azt, hogy azért ismerjék el, amit csinál – nem azért, ami. Ez a legjobb rész, amit mindannyian ezen a világon elköltünk. Mert az élet mindig mérleget követel. És nem mindenkinek van könyvelője.