CHANEL, AKI A BIC-TŐL TELEFONÁLT

Megszólalt a telefon.

Az országhívószám +33 volt. Kétségkívül Franciaország.

Azt nem tudtam, ki hívhat engem. Soha nem hagytam magam mögött befejezetlen románcokat; Gillette férfiként ez sosem volt a stílusom. A francia nők mindig pontosan tudták, mit akarnak, és sosem lehetett váratni őket. Mindig belementem a terveikbe. A vásárlót előbb a vágyban, aztán a szükségletben kielégíteni – ez mindig is Gillette anya szabálya volt.

„Halló, jó reggelt. Claude Chiracac vagyok, az Intermediary Operation in the World vezetője. Ferdinando Fregával, a GILLETTENARRATIVE tulajdonosával beszélek?”

„Igen, én vagyok. Miben segíthetek?”

„Nagyon kedves, hogy megkérdezi. Manapság ez nem gyakori válasz. Köszönöm. Találkoznom kell Önnel, hogy megbeszéljük, hogyan lehetne egy bizonyos projektet sikeresen lezárni.”

„Kedves hölgyem, először is nyugdíjas vagyok, másodszor nős. De az új lehetőségeket mindig szívesen fogadtam. Továbbra is nyitott vagyok új feladatokra. Ha tehát az ajánlat elég vonzó, egy ideiglenes megbízást mindenképpen megfontolhatunk.”

„Köszönöm, Frega úr. A Claude Chiracac a szakmai nevem, de a barátaim Chanelnek szólítanak, ha Önnek is úgy tetszik. Egy nagy francia multinacionális vállalat vezetősége bízott meg azzal, hogy felvegyem Önnel a kapcsolatot, és lezárjak néhány, a kezdeményezéseihez kapcsolódó ügyet. Ön az ő hivatalos viszonyítási pontjuk. Ha szán rám egy kis időt, szívesen felkeresném, és mindent nyíltan megbeszélnénk.”

„Rendben. Amikor csak kívánja, találkozhatunk. Csak a napot, az időpontot és azt kell tudnom, nagyjából mennyi ideig tart a megbeszélés.”

„Ebben az esetben holnap 14:30-kor jöhetnék, és 19:30-ig maradnék. És már ebből a néhány szóváltásból is érdekes embernek tűnik. A honlapján lévő fénykép megerősíti a benyomást. Reméljük, hogy amellett, hogy intelligens, a szavát is állja.”

„Kedves Chanel, sok év becsületes szolgálat után az olasz Külügyminisztérium dicsérő éremmel tüntetett ki azért, ahogyan a világ nőivel bántam. Az egyetlen tragédia az volt, hogy szinte mindegyikükkel a házasság lett volna a természetes befejezés – és ezt az ígéretet sosem tudtam megtenni.”

„Rendben. Köszönöm, Frega úr. Holnap találkozunk. Sheraton Hotel, Reggio Calabria, 14:30.”

„Ott leszek. Köszönöm. Akkor holnap.”