OPA BIC

A kiszámíthatatlanságnak megvannak az előnyei. De most már pontosan tudtam, mit kell tennem.

A Gillette név nem amerikai. Francia eredetű – a kiejtése lágy, szinte csak súrolja a szót, sosem torokhangú. Csupán egy család, amely a tizennyolcadik század végén Franciaországból Amerikába vándorolt, rokonok segítségére talált, és felépítette mindazt, ami utána jött.

Mit is tettem volna hát a Gillettenarrative átruházásából származó bevétellel – ha nem azt, hogy visszahozom Gillette nagyapa házába Franciaországnak azt a darabját, amely jog szerint őt illette, és amelyet talán elveszített, vagy talán sosem ismert?

Nyilvános vételi ajánlatot tettem volna a BIC France megszerzésére.

Abban a tudatban, hogy a francia kormány történelmileg protekcionista – de a P&G-nek soha nem engedte volna meg ugyanezt a műveletet, mert az egy világméretű piaci monopólium kialakulásával fenyegetett volna.

Bezártam volna a penge- és borotvagyártást. A vásárlók maguktól visszatértek volna az ismert helyre, ahol borotvát árulnak. Gillette anya azonnal látta volna a hasznát. Nagyapának pedig visszaadtam volna a dicsőség rá eső részét – bárhol legyen is most.

Ami a tollakat és a többi termékcsaládot illeti, a kiadói világhoz kötődő vállalatot építettem volna – nem pusztán íróeszközöket gyártottam és árultam volna, hanem beágyaztam volna őket egy kiadói rendszerbe, amely összeköttetésben áll a Föld minden olyan szerzőjével, akit nem érdekel az Amazon.

Aztán megmérettük volna magunkat a nyílt piacon. Mindenki a saját képességei szerint. És a világ meglátta volna, mire képesek azok, akiknek valódi vállalati kultúrájuk van – szemben azokkal, akiknek egyszerűen szerencséjük volt helyet találni egy soha be nem jelentett űrben.

Frega: valaki, akiről sosem gondolnád, hogy létezik. És mégis valóságos.

Nando

U.i.

Miért szüntettem volna meg a borotvák és a pengék értékesítését – még annak tudatában is, hogy a BIC kivételesen nagy darabszámot ér el, alacsony hozzáadott értéke ellenére?

Egyetlen okból: Gillette nagyapa miatt. És ennyi.