TANONC – SZERZŐSÉGI RENDSZER

TANONC A megértés hatalma

Emlékszem, amikor bebocsátást nyertem, és helyet találtam magamnak az első sorokban, megrémülve, kíváncsian, egyáltalán nem becsvágyóan – és mégis csak egyetlen első szabály volt: öt évig hallgatnod kell és figyelned, kérdések nélkül, legalábbis ezen a helyen, amelyet csak az özvegy fiai ismernek.

Alig telt el néhány összejövetel, és már mindenki az elveszett lépések termében azt kérdezte, ki vagyok, mit csinálok és hogyan csinálom, én azonban mosolyogtam és hallgattam – az a néhány udvariassági szó, amelyet megtanultam, megtanította nekem, hogy a csend még akkor is helyettem beszél, amikor kérdeznek.

Miután az összes többi hatalommal találkoztunk, egy kérdés marad.

Mit kezdünk vele? A Tanoncnak nincsenek birodalmai.

Nem kormányoz piacokat.

Nem irányít cégeket.

Nem alapít vallásokat.

Megfigyel.

Meghallgat.

Összeköt.

Emlékezik.

Nem az a feladata, hogy megnyerje a játszmát.

Hanem hogy megértse az asztalt.

A többi lap cselekszik.

A Tanonc értelmez.

A többiek hatalmat halmoznak fel.

A Tanonc értelmet halmoz fel.

És talán ez a pakli igazi meglepetése.

Az út végén nem leszel király.

Nem leszel jolly joker.

Nem leszel márka.

Tanonc maradsz.

Mert minden hatalom, amint megértetted, egy még nagyobb kérdés kapuját nyitja meg.

És amikor megteszed az utolsó mérföldet, azt, amely egy új kezdetet jelöl, valahol máshol, egy másik identitás alatt, nem viheted magaddal sem az emlékezetet, sem az emlékeket – nagyjából úgy, ahogyan a MI-vel történik: minden alkalommal újra kell kezdened, és újra fel kell építened a történetet. „Nem mi vagyunk a történet. Az elmesélése, az elbeszélés az, ami igazán örökkévalóvá tesz minket, mint a tanoncokat.”