A SZŐRSZÁL A L’ORÉAL ÉS A GILLETTE KÖZÖTT

A szőr olyan részlet, amelyhez mindenki úgy tesz, mintha értene.

Higiéniának, esztétikának, identitásnak, kultúrának, rituálénak nevezik.

Valójában csak egy határ – aközött, amit megmutatsz, és amit elrejtesz.

Van, aki borbélyra bízza, van, aki kozmetikusra, van, aki modern gépekre, amelyek önállóságot és tökéletességet ígérnek. De a szőr ott marad, makacsul, biológiai emlékeztetőként: előbb vagy állat, mint társas lény.

És mégsem ellenség. Kényelmetlen barát, útitárs, aki emlékeztet arra, honnan jöttél. Eloszlása szinte kapilláris, a színét a genetikai térképed jelöli ki, és van egy története, amelyet nem tudsz kitörölni. Még azok sincsenek nélküle, akik alopeciában szenvednek – ők csak elveszítették egy időre, amelyet senki sem tud meghatározni.

De hogy megértsd a szőrt, vissza kell menned az eredethez – oda, ahová mindig visszatérsz: az ősemberhez.

Így képzelem el, egy őskori noir jelenetben. Két alak beszélget egy fűfal mögött. Érkezik egy harmadik, és nem tudja megállapítani, ki a férfi és ki a nő. Az arc nem elég. Az arc megtéveszt.

Így a nő úgy dönt, megváltoztatja identitása sorsát.

Lemegy a folyóhoz, megnézi magát a vízben, és szakállt lát.

Nem tetszik neki. Nem őt mutatja. Nem különbözteti meg.

Talál egy éles követ, és elkezdi eltávolítani a szőrt, szálanként.

Rájön, hogy a szőr lassan nő vissza – és ez előnyt jelent: nem kell minden nap megismételnie a rituálét. És felfedez valami még erősebbet: a férfi másképp néz rá.

A különbség vonzalommá válik.

A különbség nyelvvé válik.

Innen születik meg a szőr egész kultúrája: előbb szimbolikus, aztán társadalmi, aztán higiéniai, aztán tudományos, aztán ideológiai.

Egészen a modern szélsőségekig: vannak, akik szerint a szőr megvéd a baktériumoktól, és meg kell tartani; vannak, akik szerint el kell távolítani, hogy elfogadjanak; vannak, akik szerint formázni kell, hogy kívánatos légy.

Az igazság egyszerűbb: a szőr megszületik, nő, meghajlik… és ott, ahol meghajlik, elhal.

De a töve életben marad, makacsul, mint bizonyos gondolatok, amelyeket akaraterővel sem lehet kitépni.

És aztán ott a végső szabály, amelyet csak a mesemondók ismernek:

soha ne csinálj a hajból bajt.

A különbség csekély – csupán egy betű.

De mindent megváltoztat.